Isten meg a konfirmálás

 Június 8-án konfirmálok. Mikor mondtam apának, hogy nyugodtan hívjon konfirmandusnak, mire ő kinevetett. Igazából a Google is aláhúzza ezt a szót, pedig így kell írni.

 2 osztálytársammal konfirmálok. Az egyik kurva, a másik anorexiás pszichológiailag félresikerült gén kezdemény. De mit is várjunk 13 évesektől? Persze én is annyi vagyok, hogy ne mondjam. Mindegy is. Félek, hogy annyi  ilyen izét, misét hallgatok, hogy elhiszem, hogy van Isten. Meg Krisztus és a Szentlélek. De ez nagyon nem fordulhat elő. Kiskorom óta nem táplálták belém a hitet, és kevés a valószínűsége, hogy valaha is hinni fogok bármi természetfeletti erőkben. Akkor az emberek is higgyenek a jóslásban, annak is ennyi az esélye, hogy van, vagy nincs.

U.i.: Nagyon bosszant, hogy nincs a telómon játék. 

IWIW

 Nem tudom hallottátok-e már, de megszűnik az IWIW. Én igazán nem bánom. Ez volt Magyarország első komoly közösségi portálja, de a Facebook átvette a hatalmat. Korszerűbb a megjelenése, és valamiért felkeltette az emberek figyelmét. Mindenki szereti az újat, ha az jót hoz magával. Már pedig a Face ilyen, volt, még anno. Ma (sajnos) szinte természetes, hogy 1. osztályos kissrácok ülnek a gép előtt és nyomkodják naphosszat. Tudom, én is ilyen voltam. Már bánom, hogy miért nem a szabadban töltöttem az időm, vagy valahol a barátaimmal, mert igen, akkor még voltak. A szülők papolása, hogy ne a számítógép előtt ülj egész nap már-már dopping volt, hogy nekem egész nap a billentyűzetet kell vernem.

Aztán jött a hobbi: az olvasás. Szerintem mindig is bennem volt, de úgy egy időszakban eltávolodtam tőle. Most újult erővel, aktívan vesz részt mindennapjaimban.

Pmaci

Telefon bajok

 Az egyik telefonom elveszett, a másiknak betört a képernyője. Ma kaptam egy újat. Mi lesz velem? Hogy magyarázom ki? Egyszer az agyammal történik valami.

Tanulás mindhalálig

 2 hét múlva országos döntőm irodalomból, ami húú de nagy dolog, másrészt rengeteget kell tanulni. Minden délutánomat az iskolában töltöm. Néha már a hócipőm tele van, persze ha blogolásra jut idő, tanulásra is jutna még, de az már sok lenne. Rossz is, hogy okos vagyok. Sokan piszkálnak miatta, bár mama azt mondja, hogy pusztán csak irigyek, azért ez nem így van. Rengeteg a rosszindulatú ember.

Sajnos már meg vagyok pecsételve...

Hazugságok hálójában

           

A telefonom sajnálatos módon elveszett, és ezt tudják is a szüleim. Viszont a másik telefonomnak betört a képernyője, amit nem tudnak a szüleim. Ez a bökkenő. 3 hét a szerviz, azaz 3 héten keresztül hazudoznom kell. Hogyan csinálom ezt végig? Ha nem tudnám a szüleim reakcióit, simán bevallanám. Kapnék egy ,,Nem baj, kislányom. Bárkivel előfordulhat!''-ot, és kész. De az én őseimet más fából faragták.

 Ma laboron voltunk a szomszédos város iskolájában. Természettudományi tárgyak voltak: föci, biosz, kémia és fizika. Csak a földrajzot szeretem ezek közül, de azt se értem, viszont érdekel. A biológiából először barátságban voltam, de most kezd megromlani a kapcsolatunk. Ez a rendszertan dolog nem igazán jön be. Minek ilyen dolgot tanulni, ha soha nem lesz rá szükségem??? Fontos, meg minden, de ennyire?!

Május 15.

 Ma iskolafogászat volt. ez a gyerekek egyik legfőbb ellensége, szerintem. Bár akinek nincs takargatnivalója, nem kell aggódnia. Sajnos tömték a fogamat, és nem az elsőt. Annyira nem látszik, de kellemetlen az az érzés, hogy elromlottak a fogaim.

 Az iskolai fótózás minden évben megtörténik. Szinte már hagyomány. Az egyik tanár fia fotós, és ebből ihletet merítve ő készíti a képeket rólunk. Bajom nem származik belőle, és nem is igazán izgat, csak néha elgondolkodom, hogy egy anya a gyerekéért mit nem tud megtenni. Mindenhová berakja, hogy a legjobb munkákat kapja, akár tetszik a kölyöknek, akár nem. Persze biztosan én is kihasználnám a helyzetet. Magamról nem csináltattam képet, pedig pont a legjobb formámban voltam. Egy baráti fotó azért készült. Osztályképet nem csináltattunk, mert sokan hiányoztak. Olyan is akit birok, olyan is, akit nem...

 Egyik barátnőm, M., többet gondol magáról, mint amennyit ér. Sőt! Szerintem azt hiszi, hogy én tényleg igaz barátként tekintek rá, miközben jó csak LH-k vagyunk. Legjobb haver, semmi több. Nem is mondom, mikor szüksége van rám, elvárja, hogy ugorjak, amúgy nem nagyon foglalkozik velem. Talán érdek barátságnak hívnátok az ilyet, és én is annak hívnám, ha nem ismerném 7 éve, és tudok róla annyit, hogyha még szemét is (mert tehetsége van a bunkósághoz), ilyet nem csinálna.

Szabadság