Ma iskolafogászat volt. ez a gyerekek egyik legfőbb ellensége, szerintem. Bár akinek nincs takargatnivalója, nem kell aggódnia. Sajnos tömték a fogamat, és nem az elsőt. Annyira nem látszik, de kellemetlen az az érzés, hogy elromlottak a fogaim.
Az iskolai fótózás minden évben megtörténik. Szinte már hagyomány. Az egyik tanár fia fotós, és ebből ihletet merítve ő készíti a képeket rólunk. Bajom nem származik belőle, és nem is igazán izgat, csak néha elgondolkodom, hogy egy anya a gyerekéért mit nem tud megtenni. Mindenhová berakja, hogy a legjobb munkákat kapja, akár tetszik a kölyöknek, akár nem. Persze biztosan én is kihasználnám a helyzetet. Magamról nem csináltattam képet, pedig pont a legjobb formámban voltam. Egy baráti fotó azért készült. Osztályképet nem csináltattunk, mert sokan hiányoztak. Olyan is akit birok, olyan is, akit nem...
Egyik barátnőm, M., többet gondol magáról, mint amennyit ér. Sőt! Szerintem azt hiszi, hogy én tényleg igaz barátként tekintek rá, miközben jó csak LH-k vagyunk. Legjobb haver, semmi több. Nem is mondom, mikor szüksége van rám, elvárja, hogy ugorjak, amúgy nem nagyon foglalkozik velem. Talán érdek barátságnak hívnátok az ilyet, és én is annak hívnám, ha nem ismerném 7 éve, és tudok róla annyit, hogyha még szemét is (mert tehetsége van a bunkósághoz), ilyet nem csinálna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése