Mindig is nagy barátja voltam az álltoknak. Főleg azokat szeretem, amelyiket lehet dögönyözni. Kutya előnyben.
Van egy kiskutyám, Picur. Róla majd később teszek fel képet. Palotatapincsi keverék, irtó cuki farkincával és lábakkal. Kicsi termete miatt, osztálytársaim gyakran hívják szőnyegcirkálónak, de igyekszem megvédeni a kicsi becsületét.
Ne tévesszen meg, hogy Picur rövid u-val van írva. A kutyakönyvébe is így van írva, ezért nem akarom megváltoztatni. Persze mondani hosszúval kell.
A cicámnak nincs neve. Már mióta megszületett csak a jó régi ci-cicc a hívójele. Sokszor beteges, nem eszik túl sokat, bár szerintem attól egészséges. Sose voltam nagy macskarajongó. Nem is tetszenek a macskák, szerintem nem elég különlegesek nekem. Én valami játékosra vágyom, nem csak arra, hogy egész nap az ágyban heverésszen. Nem kell, hogy bújós legyen. Nem szeretem se az olyan embereket, se az olyan állatokat.
Az egzotikus állatok nem tudnak különösebben felvillanyozni. Már ha csak olyanra gondolok, mint egy papagáj, már elmegy a kedvem. Most komolyan?! Egy papagáj mit tud csinálni?
Vadászgörényt szeretnék, bár otthon nem engednék. Hiába. Kertes házban élünk, de napközben senki sincs otthon. Meg a szagok. Anyám kilenne miatta, apám amúgy sem engedné. Azért még reménykedek.
pmaci
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése